námtom...

Mert magyarok vagyunk...

Mert romániai magyarok vagyunk...

Nahejj, elkészítettem életem első honlapját. Habár az elkészült szó nem jellemző rá. Adtam neki formát, de még a hyperlinkek nagyja sincs meg, s van ami nem müxik rajta. De most meguntam csinálni, holnap még kézbeveszem. Tulajdonképpen el kell mondjam, hogy a honlap Középajta első honlapja lett, (mégegyszer kihangsúlyozom: under construction) valószínű el is fog költözni, vagy a cím megváltozik. Nem lehetek ilyen egoista, hogy az én nevem alatt szerepel egy egész falu, de nem tudtam, hogy ez az oldal a felhasználónevet teszi be webcímnek.

Elég güzüs ilyen honlapot csinálni, pláne ha kezdő az ember nah. Még mindig nem jöttem rá hogy csinálják azokat az albumokat, ahol nem kell mindent külön bepakolni, s egyformák a képek s minden. Biztos progi kell neki, vagy ott az orrom előtt, s nem tudom hogy kell. Segítséég! S azt se tudom hogy csinálják a fórumot, nem tudok semmit. De azt a kicsit amit tudok, azt oda mind béraktam. Ennyi. Meghótt a tudomány!

Bújjék, meg minden mindenkinek, nekem úgy elbújt meg sem kaptam.

Nagy levegővel nekirohantunk a zúnijónak, vagy inkább az rohant nekünk. Ha szegény Vilmácska egy évvel később születik, még ma is velünk élne...de ha nem is, eutanáziát alkalmazva a disznók dícső halálának halálával holt vóna, természetesen rezesbanda kísérettel.

Na de a mai nap ép, egészséges gondolatot nem tudok kifacsarni magamból, úgyhogy elbújdosom a zöld tea mögé...

Borkányok elészedve, indulok haza. Csak tudnám minek, olyan antikarácsonyos hangulatom van, hogy az nem igazi. Miután megszabadulok a meleg, büdös, zsúfolt ákcseleráttól a nap többi felét azzal töltöm el, hogy csomagolok kifelé. Tudjátok: az a zokni amelyik felragad a plafonra, mehet a mosásba. Aztán anyum csak a kellő pillanatot várja, hogy az orrom alá dugjon egy tekercs cérnát vagy két doboz szaloncukorral, kötözz. S ha már itt tartunk sicc díszíteni. Ha ez megvan, akkor menj a templomba is segíts díszíteni. Este megjön a zangyal, jajdejó (mikor eszünk valamit???). Másnap tedd puccba magad, a naftalint szellőztesd ki az ünneplőből, s vonulj templomba. Utána puszi-puszi, kellemetes ünnepeket. És a csúcs. Megérkeznek nagybátyámék. Minden disznóságot összeeszünk, s visszafelé beszélgetünk az asztalnál egy ember miatt. Meghitt...aztán vendégség elhúz, mi meg nem látszunk ki a mosatlanból. Az egyetlen jó dolog, hogy hugomat még mindig látom örvendeni az ajándéknak, és este 11-re összegyűl annyira a család, hogyha már ebédelni nem is, de vacsorázni tudjunk, ahogy mi szeretnénk.  De eltelik ez is, mint az összes többi, hátha belémüt a villám holnap hazafelé, s fel tudom venni a bájos ünnepi mosolyomat, és ismét eljátszom az igazi jógyerek szerepét. Mert így illik. 

Néha azér kukkancsatok rám, lehet otthon is beléirogatok ezt azt a blogomba két véres-májas között, csak a f***ing dialup engedje...

Addig is enjoy eachother ;)

Mármint nem a foto az én művem, a dícséret azért Wolit illeti. Én csak a dekorációért voltam a felelős. Egy biztos, csészét így még nem törtem el...igazán jól sikerült! 

Valami Murphy lehet a dologban, vagy nemtom...Tegnapelőtt aszondja az antivirusom, hogy kapott valamit. Mondom tegye karanténba, az meg törölte...Tegnap reggel kapcsolom a gépet, hát csodák csodájára egy programom se működik...Sebaj, format C, rakjuk újra. Nem is a windows rakással van bajom, hanem utána a sok program visszarakosgatásával. Ráment a napom, de megvoltam. Este megint jön az antivirus, hogy kapott valamit. Mondom kussoljon el, nehogy nekem má megint kitöröljön valamit. Este kap egy restartot a gép, csodák csodájára, megint nem müxenek a programok. Sebaj, ismét format C. És többször nem cseszek ki magammal, ezúttal nem rakok antivirust. És ott egye szét az összes féreg, s troja, s minden a gépet. Majd ha eccer már be se kapcsol, akkor rájövök, hogy virusos vagyok. S száradna le a keze az összes viruskészítőnek.

Ma reggel boldogan kapcsolom a gépet, úgy működik, hogy még a korát is letagadhatná. Csésze kávé az asztalon, készülök megtenni az reggeli kört a neten...Hát nem ráborítom a billentyűzetre a csésze forró, cukros kávét??? Deeeee...Persze rögtön elromlik...Nembaj, szétszedjük...Kiszedegettem a betüket, megtakarítottam, rakom vissza, nem megy...Illetve megy, csak a space helyett b-t ír, s így tovább. Nembaj. Szétszedjük egészen. Megfordítom, pontosan 8 nagy csavar, és 10 kicsi van benne. Nekitűrkőzöm, fele ki se akar jönni. Persze nem tudtam megjavítani, dobhatom el... Most kölcsönbillentyűzettel pötyögök, s elegem van nah! De tényleg....

Íme egy példa, hogyan lehet írni egy hétvégéről, amit végigittunk, és még kocsmabunyó is volt:

Torta helyett…

Voltak, akik vonatoztak, majd buszoztak, vagy stoppoltak, gyalogoltak. Így, vagy úgy, de összeverődött a csapat december 8-ára Torockón, hogy megünnepeljük a KoMPoT szülinapját. A társaság többnyire másodévesekből állt, de képviseltette magát az első, és a harmadév is.

A vacsorára beérkezett népség (azok kivételével, akik jó kondiba érezték magukat, és mindenképpen gyalogolni akartak Enyedről) a Gondűző nevű kedves kis kocsmában öblögették le az út porát. Péntek este került sor az első életút beszélgetésre, ahol egyik meghivottunktól, Bálint Ferenctől (Béfé) jótanácsokat kaphattunk a “hogyan továbbról”. Megijedtünk, hogy mi is vár ránk, ezért gyorsan valami folyadékot kellett igyunk, aminek természetesen némi fertőtlenítő hatása is van.

Szombaton kora reggel, 12-kor elindult a szülinapozók egy része túrázni a Székelykőre két újabb meghívottunkkal, akik útközben meséltek a szakma jó- és rossz oldalairól a kiváncsiaknak. A társaság másik fele komoly okok miatt nem tudott kimenni. Szükség volt ugyanis felügyelőkre, akik távcsővel kövessék a csapatot a kocsma elől, és ha azok fehér inget, gatyát lobogtatnak, rögtön riadóztassák a hegyimentőket. Szerencsére ilyen nem történt, sőt az első órákban azt gondoltuk ismét nagyon jó kondiban érzik magukat, és hátulról mennek fel a hegyre, mert elől sehol sem láttuk. És annyira féltettük a többieket, hogy azt józan ésszel már nem lehetett kibírni.

Aznap esti vendégünk Bognár Zoltán volt, aki a füstös kiskocsmában felelt a beszélgetés során felmerült kérdéseinkre. Ezután felbontottuk a szülinapi tortát, ami hasonlított egy láda sörhöz, még az üvegek is olyan dugóval voltak ellátva. Láttam ilyet egy reklámban. A hétvégét megpecsételendő, kellemes estét töltöttünk a kocsmában, ahol sokat gondoskodtak arról, hogy elég friss levegőhöz jussanak a vendégek. Elűztük minden gondunkat, ők is el minket, így vasárnap mindenki hazavihetett magával egy-egy foltot a hétvégéből.

A 139-es törvény 15-ik paragrafusának 4-edik bekezdése kimondja, hogy az 1975-ös 162-es törvényt 1995-ben kivették forgalomból, aztán 1998-ban újra megszavazták, különben a 124-es törvény 4-edik aragrafusának 5-ik alpontja elveszti érvényességét. 

Jaj anyám boríts meg, muszáj ezt? Nekem azt mondják meg mi az, ami érvényben van, ne azt, hogy hányszor vették ki, s tették vissza azt az idétlen törvényt. 

Sajtóra vonatkozó törvények többek között:

LEGE   Nr. 3 din 28 martie 1974   

Legea presei din Republica Socialistă România
(Román Szocialista Köztársaság sajtórörvénye ) 

Morbid volt, mikor először a kezembe kaptam, persze ezeknek a fele sincs érvényben, csak egy pár paragrafus.

S itt a karácsony ebbe a helybe, s nekem egy porcikám se kívánja. Nah whatever.

Apropo, lemerült a gépem...ma nem jut pokolra miattam egy árvagyerek sem... 

Nem mondtak hülyeséget ezek a rómaiak vmikor...hehe, ez a cím jobb, mint a gyerekügy, kár, hogy nem azt írtam: gyerek(es)ügy. Mindenesetre biztos nagy nézettsége volt a blogomnak tegnap, ezt köszönöm nektek. Akarod, hogy észrevegyenek? Csinálj cirkuszt. Ez nagyon bejött.

Mester, te is nagyon ott vagy, örülök, hogy még egy regisztrált tagot köszönthetek, te vagy a negyedik, aki a blogom miatt regisztrált. Úgyis elszivaraztam a tüdőm, legalább lesz helye nőni a májamnak :) 

Na de egy dolgot ki szeretnék zárni. És ez az olyan személyeskedés, aminek semmi köze a bloghoz. Én ha a bejegyzésben személyeskedek, akkor elvárom a hozzászólásokban is. De ha nem, akkor az ilyen jellegű hozzászólások törlődnek. Sértődés nélkül. A new generationbe is azér volt megszólítva a társaság, mert kiprovokáltátok belőlem az ipicsapa gyerekesüggyel :))) Haha, ez tetszik.

Jó szerencsét a mai naphoz, bort, búzát, békességet elvtársaim! (nah most fog kirobbanni a következő botrány?). Én megyek suliba, és kiszemelem a következő áldozatomat, akit majd aljas módon kirakok a blogomra, és meg is kommentálom. De nagyon.